Az Árnyak könyve A Book of Shadows-az Árnyak könyve - mind a mai napig a Wicca egyik szent könyve, bár a benne foglaltak rég elvesztették titkos tanítás jellegüket, főként az után, hogy a szöveg különféle változatai nyomtatásban is megjelentek. Az, hogy e gyűjtemény jó része új keletű, ma már egészen bizonyos, csupán az a kérdés, van-e benne akár egyetlen sor is, ami autentikusnak tekinthető. Ezzel kapcsolatban a mai boszorkányok nagy része hasonló állásponton van, mint Janet és Stewart Farrar, Írország vezető boszorkányai, akik úgy vélik, hogy a New Forrest-i coven által használt és számtalanszor lemásolt ősi eredetű szöveg olykor hézagos, régies és érthetetlen volt, hogy szinte már használhatatlanná vált, ezért kényszerült Gardner arra, hogy megfoltozza, kiegészítse és felújítsa. Ebben a munkájában elsősorban Margaret Murray fentebb ismertetett elméletére támaszkodott, valamint Charles Leland 1899-ben megjelent Aradia című könyvére, melynek sokatmondó alcíme így hangzik: The Gospel of the Witches (A boszorkányok evengéli-uma). Leland az Aradia első oldalain beszámol arról, hogy itáliai utazásai során barátságot kötött egy Maddaléna nevű toscanai boszorkánnyal, aki megismertette vele az élő boszorkányok titkos tanításait és szertartásait, majd rátér ennek a sajátos boszorkánykultusznak a bemutatására, ami röviden Így foglalható össze: Az egykori Eturia területén élő boszorkányok között időtlen idők óta létezik egy hagyomány, amit egymás között csak ősi hitnek (vecchia religione) neveznek. Ennek a több ezer éves vallásnak a központi alakja Diana istennő, akit a világ szülőanyjaként tisztelnek. Diana, az ősi létező már akkor is élt, amikor még nem voit sem ég, sem föld, nem volt fény és nem volt árnyék, csak ő volt egyedül és méhében hordozott minden eljövendő dolgot. A teremtés kezdetén kettéosztotta önmagéi, megteremtve így a világ két alapprincipiumát: a sötétséget és a fényt. Ő maga a világ láthatatlan régiónak megfelelő sötétségben maradt, mert ez a princípium emlékeztette őt a teremtés (és a születés) előtti állapotra, a fényt pedig, mely a halhatatlan emberi lelkek börtönével, a látható, érzékelhető anyagi világgal azonos, fiának és fivérének, Lucifernek adta. Diana később egy fekete macska alakját öltve magára elcsábította Lucifert. Ennek a násznak lett a gyümölcse Aradia, a boszorkányok istennője. Ő volt az, aki mint egy női megváltó, megtanította az embereket, elsősorban a nőket anyjának Dianának, az éj királynőjének a követésére, megmutatta nekik a hozzá vezető utat, és megalapította a kultuszt, amit boszorkányságnak neveznek. Aradia tehát a boszorkányok őse, az első boszorkány (la prima strega), és mint istennő, ő a boszorkányok égi patrónája. Az Árnyak könyvének keletkezésével kapcsolatban olyan feltételezések is napvilágot láttak, hogy nem Gardner volt a szöveg egyedüli szerzője (vagy kifoltozója), hanem igénybe vette a XX. század legnagyobb mágusának, Aleister Crow-ley-nek a segítségét is. A következő részlet, mely az Árnyak könyvének leggyakrabban idézett fejezete, a szakértők szerint egyaránt magán viseli Leland Aradiájának és Crowley írásainak stílusjegyeit. A boszorkányok titkos tudását és mágikus receptjeit tartalmazó varázskönyv motívuma a magyar néphagyományban is többször felbukkan. A következő beszámolóban - amit Klein Valesca jegyzett le 1933-ban egy magát boszorkánynak valló szegedi asszony elbeszélése alapján - a boszorkányság átadása kapcsán kerül szóba. "A mester egy nagyobb rangú boszorkány, Főboszorkány különben is csak az lehet, akinek már legalább 15-20 éves boszorkánymúltja van, és legalább már három tanítványt kiképzett. Az oktatásnál a mesterboszorkány és tanítványa egy-egy széken egymás mellett ülnek. A tanításnál szereplő két szék és ostor Luca napjától Karácsonyig minden éjszaka - tehát Összesen 13 éjjelen keresztül - készülnek. A tanítás ideje péntek éjjel 11 órától egy óráig hét héten keresztül tart a mesterboszorkány udvarán. A mester és tanítvány magok koré egy ostorral kört írnak, ezt a bűvös kört a szellemek nem léphetik át. A mester felhívja tanítványa figyelmét arra, amit látni fog {ti.rémképeket,), és arra is hogy bármit is fog látni, ne féljen. Szellemek jelentek meg különböző alakban, un. Sárkányok, bikák, kutyák, macskák, ragadozók, stb., egy vékony fonálon malomkő ereszkedik le. A szellemek egyéb boszorkányok, akik az új tanítványt megismerni és próbára tenni szeretnék, hogy vajon rendelkezik-e a kellő bátorsággal... Ha a boszorkánytanítvány hét éjszakát átélt, ami csak akkor sikerül, ha nem félt, vagy legalább félelmet nem mutatott, boszorkánnyá válik. Most egy nagy és vastag könyvet, különböző kenőcsöket és hasonlókat kap, A könyv részben nyomtatott, részben pedig kézzel írott. Nyomtatva vannak azok az esetek, amelyek a boszorkány gyakorlatban előfordulhatnak és mely esetekben a boszorkány segélyét igénybe, vehetik. Kézzel Írottak a szerek - legnagyobb részt kenőcsök - amelyek segítségével a boszorkány segíthet." A boszorkányok istennője Mint említettük, napjainkra az agancsos isten kultusza sok boszorkánytársaságban háttérbe szorult, s helyette előtérbe került, sőt bizonyos feminista és leszbikus covenek esetében kizárólagossá vált a Nagy Istennő tisztelete. A mai boszorkányok többségének dualista. Világszemléletében - ugyanúgy, mint a Nagy Istennőt tisztelő őskori és ókori népek mítoszaiban a női princípium játssza az aktív szerepet, míg a férfi a passzívat. így a Nagy Istennő képviseli a világ pozitív oldalát, a teremtő erőt, a kiáradást, az életet, a termékenységet, a bőséget, és az év meleg periódusát, míg a szarvakat viselő isten a világ negatív oldalát, a visszahúzódást, a pusztulást, az alvilágot, a halált és az év hideg periódusát. Mindezek ellenére az Istennő - amint azt az Árkádia ismertetéséből is láthattuk - megtartotta magának a világ rejtett, asztrálís "éjszakai" szférája feletti uralmat, ezért legfontosabb jelképe a Hold, míg párja, aki egyszerre fia, fivére és férje, a világ látható "nappali" szférája felett uralkodik, ezért égi megfelelője a Nap.